.... Összefoglaló LdV –HU-09-VEP-3014Titel „Delikatessen“ A projekt keretén belül 14 cukrász/szakoktató ismerkedett elméleti és
gyakorlati területen a német cukrászszakmával, új technológiákkal és trendekkel
(2 hét). A projekt időtartama alatt a német oktatási rendszerrel és több
termelőműhely megismerésével, gyakorlati munka elsajátításával bővíthették
szakmai ismereteiket. A projekt az oktatási, gyakorlati és az IT technológiai
nóvumokra fókuszált .A rövid felkészítési idő (2
nap) a projekt céljait, elvárásokat
ismertette, a rendelkezésre álló
információk átadására és a fogadó fél által kért dokumentumok ( szakképzettség,
munkavédelem) meglétének ellenőrzésére, egyeztetésére szolgált. A
projektfelkészítés két időszakban történt, októberben és februárban, igazodva a
kiutazás időpontjához. Első csoport kiutazási időpontja:2009.10.26,
a második csoport indulási időpontja 2010.04.06. A mobilitás időtartama 3 hét
volt. Ebből 1 hét cukrászatok látogatása (4-5 termelőüzem, értékesítőhely), egy
hét szakoktatási intézmény és/ vagy termelőüzemben végzett munka volt, az adott
lehetőségeknek megfelelően. A programot gazdagította a közösen eltöltött
szabadidős programkínálat, amelyben szerepelt, városnézés, kirándulás, múzeumlátogatás, sportrendezvény megtekintése éppúgy, mint
az aktuális, ott szerzett tapasztalatok megbeszélése egy tipikus bajor
sörözőben. A tanulmányút
keretén belül elméletben
és gyakorlatban az alább felsorolt témakörökkel ismerkedtek a résztvevők: -A szakoktatás
elméleti és gyakorlati órán szakoktatás az iskolában, tananyagok, oktatási
módszerek -(Städtische Berufsschule Für Das Hotel-, Gaststätten - Und Braugewerbe) -mesterképzések szervezése, tananyag, elvárások,
követelményrendszer -kapcsolatépítések lehetőségei a
gyakorlati hely és oktatási intézmény között -gyakorlati munka Egyéni eredmények -gyakorlati
tudásbővítés (új technológiák, alapanyagok, trendek, design) -szakmai nyelvtudás
továbbfejlesztése Közös eredmények: -Kapcsolatépítés,
nemzetközi együttműködési lehetőségek -szakmai know-how, tudásbővítés, praktikák, receptek, technológiák, gépismeret, nyelvtudás területén. A projekt tárgyi eredményei: újságcikkek, receptkönyv, dokumentumfilm,
termékbemutató. Ezek közül a leghasznosabbnak a termékbemutatót ítéljük, hiszen
itt az érdeklődő szakmának is bemutattuk, amit Bajorországban láttunk. Az Ipartestület vezetősége is itt mérte le, hogy mennyiben volt hasznos és
értékes ez a program és a látottak, kóstoltak alapján döntött arról, hogy a
továbbiakban is támogatja az ilyen típusú mobilitási pályázatok megírását. Az Ipartestület a pályázat megírásától „bábáskodott” a sikeres program
létrehozásában. Számtalan segítséget kaptuk az Ipartestület elnökétől, Pataki
Jánostól, A
projekt szervezésében és megvalósításában a kijelölt vagy felkért
személyek a kezdetektől sokat dolgoztak.
Kapcsolatfelvétel, német levelezés, dokumentumfilm elkészítése Robert Parizon feladata volt. Selmeczi László intézte a banki, pénzügyi elszámolásokat, A helyi programok, lehetőségek, a termelőüzemi látogatások
koordinálása, termékbemutató megszervezése, lebonyolítása, a projekt teljes
szakmai felelőse Vojtek Éva volt. Összességében elmondható, hogy a résztvevők rendkívüli aktivítása és motivációja is kellett ahhoz, hogy elmondhassuk, értékes, az
elméleti és gyakorlati munka során
felhasználható számtalan új ismeretanyag birtokába kerültek a résztvevők. Szemelvények a résztvevők beszámolóiból: „A
szakmai program keretében több cukrászdát, cukrászatot, pékséget látogattunk
meg. A bajor területen a jelen gazdasági
helyzetben két irányvonal van. Az egyik út az a cukrászat hagyományaihoz
ragaszkodik, és a cukrászsüteményeit bonbonokkal kibővítve igyekszik a vevőkört
megtartani, illetve új vevőkre szert tenni. A másik irány, amikor a
cukrászsütemények mellé finom pékáru és szendvics kerül a polcokra. A
cukrászdák többsége ez irányba halad, és ami meglepő, hogy a választék kb. 30%-át adja csak a sütemény. A gyakorlati munkában a munka
szervezettsége, a jó minőségű alapanyagok használata és a precíz munkatechnológia ismerete
volt érdekes. Hazai viszonylatban a piskóta elnevezés és
elkészítés több variációban lehetséges. Németországban
csak egy terminus tecnicus létezik. Legalábbis
tapasztalatom szerint. A bajor cukrászsütemény számomra kissé
idegen. Tortákhoz és szeletes árukhoz is sok linzer tésztát használnak.
Szinte Hihetetlenül magas színvonalú a
csomagolás kultúra. A sokszor nem is olyan finom terméket szebbnél-szebb
díszdobozokba, masnikkal, szalagokkal átkötve hozzák forgalomba. Sok kézi gyártású bonbonnal
találkoztunk. Érdekes volt, hogy nagyon kevés a formába öntött bonbon. A
választékot elsősorban a nyomózsákból alakított, és a kézzel formázott trüffel
golyók adták. A bonbonok csomagolása, bemutatása is rendkívül választékos.
Szezonokra készülnek, és a szezonnak-alkalomnak megfelelő díszeket készítik, és
oda illő dekorációt alkalmaznak. A szakmai program keretében
meglátogattuk Angelika Huber szüleinek műhelyét. Angelika az idei cukrász
junior világbajnokság aranyérmese. Bemutatta nekünk annak a nemzeti süteménynek
a készítését (Baumkuchen), amelyet a világbajnokságon készített. Képes
beszámolót tartott a felkészülésről, arról a folyamatról, míg az elképzelés
megvalósult és sikert hozott. » « München
pályázik a „zöld város” cimre, és ennek egyik feltétele a bio alapanyagokat használó iskola
müködtetése, ahol a tanulók megismerkednek a bio alapanyagokkal,és ezzel is dolgoznak. Az
iskola felszereltségéről csak annyit irnék, hogy irigylésre méltó, de gondolom,
ezzel nem mondok újdonságot. A kintartózkodásuk folyamán belenézhettünk néhány
tanórába és nekem ezek közül az egyik házi feladat ragadta meg a fantáziámat.A
gyerekeknek ugyanis egy húsvéti torta „életútját” kellett kompletten
megtervezniük az árurendeléstől a kész tortáig!A tanulóknak meg kellett
tervezniük az egyes munkafázisokat, a gépeket, eszközöket, amellyel a tortát
elkészitik, a szállitást, az alapanyagokat, a torta receptjét, izét, kinézetét,
diszitését. Ami nálunk még szokatlan: a
tanulóknak plakáttervet kellett késziteniük, amellyel felhivják a vásárlók
figyelmét erre a húsvéti tortára.Meg kellett győzniük a vevőket arról, hogy
miért válasszák ezt a tortát.Tehát: el
kellett adniuk a terméket! Azt gondolom, hogy nekünk ezzel van a legtöbb
problémánk: nem forditunk elég figyelmet arra, hogy nem elég tudni a szakmát
kiválóan, nem elég egy nagyon jó terméket kitalálni, azt bizony el is kell
tudni adni! (És ez persze oda-vissza is igaz, elébe kell menni a vásárlók
igényeinek, figyelemmel kell kisérni a fogyasztói szokások változását is.) » « A
termelőben, e tervnek megfelelően több placcra voltam beosztva. A gyakorlati
munkában amit tapasztaltam, hogy precízen, szervezetten folyt a munka. A
termékek előállítása tervszerű volt. Minden napra be volt állítva egy bizonyos
mennyiség (a tapasztalatok függvényében)
és azt legyártottuk.. A nagytermelőben csak kiszállításra dolgoztunk. Az
áru szállítása a HACCP-nek előírásainak
betartásával történt,, de nem olyan erős a kontroll mint nálunk. Tetszett a
kollégák segítőkészsége, az hogy egy - egy szakmai fogást megmutattak, illetve
őket is érdekelte, hogy mi hogy csináljuk. A gépesítettséggel nem
versenyezhetünk, és az előállított termékek mennyisége mellbevágó volt. Érdekes
volt a számos szendvics készítése, amellyel az árukínálatukat
bővítették. » « Az
iskolai oktatási napok legfőbb tapasztalata az volt, hogy a diákok sokkal
motiváltabbak, érdeklődőbbek, hazai társaiknál. A gyakorlati órára pontosan,
munkaruhába felöltözve jönnek, és fegyelmezettem követik a tanárok utasításait.
A gyakorlati órákon sok figyelmet fordítanak a kézügyesség fejlesztésére, még
rajzórájuk is van. A 13 osztályhoz csatlakoztam, és igen meglepődtem, hogy egy
teljes karácsonyi szortimentet kellett összeállítaniuk, otthoni házi
dolgozatként, az árukínálat megtervezésétől, a rendelésen, termékkészítésen át
az árkialakításáig, mindent meg kellett tervezniük és gazdasági számításokat
kellett hozzá csatolni. A termék eladása, értékesítése, csomagolása, eladótéren
történő figyelemfelhívó tábla elkészítése (tehát a marketing költségek
tervezése) is a feladat része volt. Hát, mit mondjak, beleizzadtam! Mert én is
elvégeztem a feladatot. Ami jól sikerült, az a süteményelkészítése volt,
természetesen a bejglit választottam, kétféle ízesítéssel. Mindenkinek nagyon
ízlett. Az egész programban az volt a legjobb, hogy kölcsönösen adtam és
kaptam, társakat találtam az útipartnerek között és így lett kerek az egész. Nagyon
örülök, hogy résztvevője voltam egy ilyen szakmai programnak, és azon felül,
hogy én is sokat tanultam, lehet hogy én is gazdagítottam mások ismeretét. Ezt
az érzést hoztam haza magammal, és még bizonyára sokáig érzem ennek felemelő
érzését. » Zárszóként pedig álljon itt Széchenyi István egy
nemes gondolata: „
Tapasztalást pénzért venni, vagy hagyományképpen kapni nem lehet - fizetni kell ezért
mindég és mindegyiknek.” (Hitel)       
|